150 milliós céget készül bezárni a kecskeméti nagyvállalkozó

Egy interjút olvashatsz most, melyet Szász Mátyás, cégfejlesztési tanácsadó készített egy ügyfelével.

Tóth Gábor (50)

Gábor feleségével Kecskeméten üzemeltet több vállalkozást, melyek magyar viszonyok között meglehetősen jó életszínvonalat biztosítanak nekik. Hobbija a hajózás – évente több alkalommal vesz részt pár hetes, egzotikus vitorlás utakon, ami önmagában nagyon jól hangzik, viszont Gábor úgy döntött, hogy bezárja az egyik vállalkozását, hiába él abból.

Olvasd el a cikket, és tudd meg, miért jutott arra az elhatározásra, hogy bezárja a 20 éve meglévő, kifejezetten jól prosperáló sikervállalkozását.


Szász Mátyás:

Gábor, köszönöm, hogy elvállaltad ezt az interjút – tudom, hogy egy vállalkozónak felfedni a belső céges titkait mindig kényes téma!

Áruljuk el az olvasóknak, hogy régóta ügyfelem vagy, ha jól emlékszem, 2012 óta jársz a tréningjeimre…

 

Tóth Gábor:

Igen, annak idején egy 3 napos, hétvégi tréninggel kezdtem, és nagyon sok mindent beépítettem a cégvezetésbe az általad tanítottakból.

 

SzM:

Ezt tudom, és azt is tudom rólad, hogy Te vagy az egyik legtöbbet megvalósító ember, akinek a fejében nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is ott van az automata cégépítés.

Tudsz példákat mondani arra, hogyan próbáltad leautomatizálni a cégedet, és egyáltalán, hogy mivel foglalkozol…

 

TG:

Kecskeméten van több vállalkozásunk, amiről most szó van, az egy irodabútor bolt, főleg nagyker. Kisebb és nagyobb cégeknek szállítunk akár egy irodaszéktől kezdve komplett iroda berendezéseket. Leginkább Budapestre dolgozunk.

Példa az automatizálásra..? Mondok egyet: amikor például egy ügyfél kérdést ír nekünk – mondjuk e-mailen -, akkor én nem megválaszolom neki egy válasz-üzenetben, hanem írok róla egy blogcikket, amiben benne van a válasz, és ezt linkelem be neki a válasz e-mailben.

Így ha mégegyszer felmerül ez a kérdés, már csak a cikk linkjét kell elküldeni, ráadásul SEO szempontból is értékes tartalom gyűlt így össze az évek során.

 

SZM:

Szeretem az ilyen kreatív megoldásokat – hiszek benne, és tanítom is, hogy céget úgy érdemes építeni, ha a lehető legnagyobb részét le tudjuk automatizálni.

Ilyen szemléletmóddal hogy lehet az mégis, hogy gondolkozol valamilyen más tevékenységen?

 

TG:

Nos, igen… A cégben és az üzleti modellben benne van az automatizálás lehetősége – ahogy Te is mondtad, hetekre el tudok szakadni a cégtől, a hajóutak idejére, de az az érzésem, hogy ez a tevékenység sosem fog tudni engem nélkülözni.

Ennek pedig az a fő oka, hogy Kecskeméten a Mercedes és más nagy multik gyakorlatilag teljesen felszippantották a hadra fogható munkaerőt.

Kisvállalatként nem tudunk velük versenyezni, és sokszor a munkaerő hiánynak az a következménye, hogy amikor megjövök mondjuk egy Adriai hajóútról azzal fogadnak a cégben, hogy be kell mennem adott esetben még teherautót is pakolni, mert nincs ember.

Nincs gondom a munkával, ne érts félre – ebbe a cégbe is beletettem már 20 évet. De az ember a cégétől azt várja, hogy az előbb utóbb nélküle is működjön és a tőkéje termeljen annyi pénzt, amiből meg tud élni.

Most ezt nem látom reálisnak ezzel a céggel, bármennyire is szeretem.

 

SZM:

Nagyon jó, amit mondasz: én is azt látom az ügyfeleimen, hogy elkövetik azt a hibát, hogy “szerelmesek” lesznek a cégeikbe és nem merik abbahagyni, amikor az már nem szolgálja az érdeküket…

 

TG:

Szerintem meg az ember nem a cége.

A cégvezető a cégei fölött áll, és azt érdemes és szabad csak csinálnia, amitől reálisan várhatja, hogy teljesíti azokat az álmait, amiért ő elkezdett céget építeni.

Én azért kezdtem el, hogy ha beleteszek pár évet, vagy akár évtizedet, egy ponton lehessen belőle úgy kiszállni, hogy a cég a benne dolgozóknak, a leszabályzott folyamatoknak és a felépített automatizmusoknak köszönhetően működik tovább.

 

SZM:

Azt tudod, hogy ezt nagyon kevesen érik el a cégeikkel? Nekem több ezer ügyfelem van, de ha tudok Neked egy tucatnyit mutatni, akiknek ez sikerült, akkor sokat mondok…

 

TG:

Tudom, és most már magamon is érzem. Ezért is gondoltam arra, hogy ha még van hátra akár 5-10-20 aktív évem, akkor azt olyan vállalkozásba kellene befektetni, ami ugyanannyi munkával sokkal nagyobb megtérülést hoz és tényleg leautomatizálható.

Egy vállalkozónak nagyon fontos a megtérülés. Szívesen dolgozunk mi akár nagyon sokat, ha az megtérül.

 

SZM:

Abszolút… És ide is akarnék kilyukadni, hogy min töröd a fejed, mi lehet vonzóbb alternatíva egy olyan vállalkozónak, aki 20 évet belerakott a cégépítésbe, és száz millió feletti az egyik cége forgalma…

 

TG:

Matyi, Te is tanítod, hogy nem a pénz mennyisége csak a fontos, hanem a jellege.

Ma már ott tartok, hogy inkább keresnék fele ennyit, de automatán – jobban el tudnám képzelni, mint a mondjuk kétszer több pénzt, megszakadva.  Nem a pénz a minden. Én szeretek hajózni, nekem az ad nyugalmat, az tölt. Ehhez pedig olyan pénz kell, ahol nem csak a mennyiség fontos, hanem a minősége, jellege is.

 

SZM:

Oké, mi az az üzleti modell, amivel elegánsan lehet pénzt keresni – vállalkozóként?

 

TG:

Nézd, amikor elkezdtem keresgélni, azt találtam, hogy nincs ilyen modell önmagában.

Ahhoz, hogy nagyrészt automata lehessen egy cég, sok minden kell együtt. Ezt csak úgy lehet elérni, ha kombinálunk már bevált üzleti modelleket.

Úgyhogy gyakorlatilag ezt csináltuk: kombináltunk olyan modellt, ami javarészt automata (ez a dropshipping), olyan modellel, ami exponenciális növekedést tesz lehetővé (online marketing), és olyan modellt, amiben van hatástöbbszöröző erő.

Ugyanis kisvállalat vezetőjeként mindig azzal van a probléma, hogy egy ponton túl egy kis cég nem skálázható – úgy értem, nem tud tovább nőni nagy invesztíció nélkül. Megragad egy szinten, és jó eséllyel a cégvezető ezzel csak egy munkahelyet teremtett magának – önmaga rabszolgája.

Úgyhogy kell a hatástöbbszörözés is. Anélkül marad a robotolás (hacsak nem sokszáz milliós tőkével kezdi el valaki)…

 

SZM:

Oké, de mi felel meg ezeknek a paramétereknek?

 

TG:

Nos, ahogy említettem, nem volt ilyen, úgyhogy csinálnunk kellett… (Tudod, a jó vállalkozó vagy talál utat, vagy csinál egyet.)

Ez lett a Fusion Marketing – ahogy a nevéből is látszik, ez a fúziója mindezen modelleknek. Amúgy most ehhez keresünk még partnereket, mert egészen biztos vagyok abban, hogy nem csak nekem nem sikerült az eredeti cégemmel elérni azokat az álmokat, amiért annak idején elkezdtem.

 

SZM:

Viccelsz..? Egészen biztos vagyok benne, hogy vállalkozók sokszázezres rétege éli meg a saját bőrén, hogy adott esetben még keres is pénzt, de se ideje, se lelki nyugalma azt élvezni. Megy a tűzoltás, a mókuskerék, amiből nem látszik a kiút.

 

TG:

Ez a lényeg! A legtöbb céget nem lehet megakasztani, megállítani – nincs kiszállás. Ha valaki bezárja ma a cégét, hogy valami újba kezdhessen, akkor ebben a hónapban nem tudja kifizetni az alkalmazottait, és jövő hónapban nem tud mit enni adni a családjának… Nincs menekülés a mókuskerékből…

Kivéve, ha a meglévő vállalkozás mellett tud valaki felépíteni egy olyan lábat, amihez nem kell se nagy tőke, mert KKV szinten nincs, és nem kell sok idő sem, mert aki mókuskerékben van, attól nem kérhetünk időt.

 

SZM:

Szerintem, ha tudsz ilyet, az izgalmasan fog hangozni vállalkozók százezreinek, akik ebben a cipőben járnak.

Elárulsz többet is a Fusion Marketingről?

 

TG:

Tudod, hogy én az automatizálás híve vagyok, úgyhogy nem fogsz meglepődni, ha azt mondom, van erről egy blogcikk, egészen pontosan egy videó, ami mindent elmagyaráz – azt szívesen megosztom, hogy ha valaki úgy akar második bevételi forrást kiépíteni, hogy nem tudja bezárni a cégét, akkor ez kapóra fog jönni a számára.

 

SZM:

Köszönöm Gábor a tanulságos interjút!

 

És akkor klikk ide, ha Te is olyan vállalkozó vagy, mint Gábor – aki tudja, hogy több van benne, többre vágyik, de érzi, hogy a mostani cégével ezt lényegében nem lehet megcsinálni:

Fusion Marketing

Like this article?

Share on facebook
Share on Facebook
Share on twitter
Share on Twitter
Share on linkedin
Share on Linkdin
Share on pinterest
Share on Pinterest

Leave a comment